A település a Mátrától északkeletre fekvő Heves-Borsodi-dombság keleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi határán helyezkedik el.

 

Az északkelet-délnyugati irányú Darnó-vonal törésrendszere miatt Arló környéke tagolt földtani, mélyszerkezeti képet mutat. Jellemző alapkőzete az oligocén korú pannon glaukonitos homokkő, de előfordul fiatalabb, miocén korabeli sekélytengeri üledék és a meredek lefutású völgyekben helyenként pleisztocén és holocén homok és agyag is. Az alacsony hegyvidéki kistáj tengerszint feletti magassága 200-530 méterig terjed. Az észak-dél irányú völgyfenékből kelet-nyugati irányú eróziós völgyek nyílnak, így a meredek lefutású domboldalak nagy reliefet kölcsönöznek a tájnak. Két állandó vízfolyás gyűjti össze a terület felszíni vizeit (Hódos és Szentgyörgy patak) és mellette több időszakos is működik (Csahó, Szuhony patak). Az évi átlagos hőmérséklet 8,5 fok, a tenyészidőszak átlaga: 15,5 fok. A januári minimumok -20 fok alattiak. A napsugárzásos órák száma 1850 körüli. Az átlagos csapadékmennyiség 630-650 mm.

A meredek hegyoldalak és völgyek miatt eltérő klimatikus viszonyok alakultak ki, melyek egy szélesebb spektrumú diverzitást eredményezett. Jellemző talajtípusa a barna erdőtalaj, a völgyfenéken réti és láptalaj. Számos rétegforrás található a mellékvölgyekben, mely jelentős szerepet játszanak a láprétek fenntartásában.

A terület a magyar flóratartomány (Pannonicum) északi-középhegységi flóravidékének (Matricum) Borsodense flórajárásába tartozik. A hajdan összefüggő erdő az emberi beavatkozások hatására folyamatosan fogy és helyette fátlan növénytársulások jelentek meg. Az erdők jellegzetes növénytársulásai: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, gyertyános bükkös.

A kistáj az Eumatricum faunajáráshoz tartozik, jellemzője, hogy találkoznak és keverednek az északi hideg-, és a déli melegkedvelő fajok. A szubmontán bükköstől a láprétig megtalálható élőhelyeken igen nagy fajdiverzitás alakult ki. Rendkívül színes és lenyűgöző a gerinctelen fauna. Kutatása a jelen időszak feladata. A vizenyős területek ideálisak peterakásra, így gazdag a kétéltű állomány is. Gyakori a tarajos gőte, barna varangy, erdei béka, gyepi béka, sárgahasú unka, vízisiklók. A hüllők homokpados kibúvások lakói, gyakran találkozhatunk fali és zöld gyíkkal, réz és erdei siklóval.

A település közigazgatási határain belül 70 védett és 6 fokozottan védett madárfaj található. A darázsölyv, héja mellett költ a fekete harkály, szürke küllő, fehérhátú fakopáncs. Ritkán találkozhatunk császármadárral is.