„A fazekasság égetett agyag használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. Az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja. A fazekas (gerencsér, gölöncsér) mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak stb. képlékeny állagú agyagból készülnek, melynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik. Ebben az állapotában a cserép a folyadékot átengedi magán, ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is tárolni lehessen. A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, kerámia művészet. A legelterjedtebb alakítási technikák: korongozás, felrakás, préselés. Díszítése lehet mechanikus vagy színezett. Az edényeket, egyéb használati tárgyakat kiszárítják, majd kiégetik.”

Az aranyos állatfiguráktól az ujj-, fakanál- és egyéb bábokon át a rongybabákig minden elkészíthető ezen a foglalkozáson, és mivel olyan sokféle lehetőség van megalkotásukra, így a legkisebbektől az anyukákig, és az eljövendő bábszínházasokig mindenkit szeretettel vár Némethné Kiszely Melinda. Az eszközökről és a türelmes, nagyszakértelmű oktatóról mi gondoskodunk, te csak hozd a fantáziádat és az alkotókedvedet!

„A bőröket ősidők óta fölhasználja az emberiség ruhák, takarók, eszközök készítésére. Ma is bőrből készül a cipőnk, táskánk, derékszíjunk. De az ókorban és a középkorban a bőriparnak sokkal nagyobb szerepe volt. A vadásznépek bőripara készítette a hadfelszereléshez szükséges bőrárukat. A lőszerszám szíjazata, bőrvértek és bőrpajzsok készítése egykor a csúcstechnológia része volt.”* „Pergamenkészítők, cserzők, tímárok, irha-, szíj- és nyereggyártók, vargák, szűcsök, kárpitosok, könyvkötők és tokkészítők – valamennyien ezzel az anyaggal dolgoztak.” „Egykor a mindennapi élet elképzelhetetlen volt bőr nélkül, gondoljunk csak az állatbőrökből készült jurtákra, a meleg ködmönökre vagy lábbelikre.” „Bár ma már sokféle más anyaggal helyettesíthető, a valódi bőr és a belőle készült dolgok mégis rendületlenül részei a divatnak, öltözködésünknek, mindennapi életünknek.”**

„A batikolás egy több ezer éves hagyomány, régészek az egyiptomi sírokban is találtak viasztechnikával díszített szöveteket, amelyek nagy valószínűséggel Indiából kerültek a fáraók birodalmába. Ázsiában több helyütt is feltártak ilyen leleteket. A batikolás őshazájának mégis Jáva szigete tekinthető, hiszen maga a szó is jávai eredetű, amely a „festeni”, a „rajzolni”, és az „írni” igékre vezethető vissza.”* Batikolással „gyorsan, egyszerűen és olcsón lehet egyedi és szép ajándékokat készíteni.” „Mi kell a batikoláshoz? Valamilyen darab anyag, amelyet befesthetünk. Ez lehet ruha, lepedő, függöny, abrosz, zsebkendő, bármi, amit fel akarunk dobni egy kicsit. Fontos, hogy pamut anyagot használjunk, mert a festékek nem fogják be a műszálat. Első pár alkalommal szerencsés, ha világos alapszínű ruhákon kipróbálni ezt a technikát. Később, amikor már rutint szereztünk, ismerjük a festékeket, lehet sötétebb alapszínekkel is kísérletezni. Hogyan kezeljük a batikolt anyagokat? A fixálás ellenére is a batikolt dolgok eresztik a színűket, ezért eleinte csak kézzel lehet mosni őket. A mosógépben nemcsak a többi ruhát, de saját mintáikat is összefognák. 10-15 mosással általában kimosódik az összes felesleges festék, így utána már gépben is lehet mosni őket.”**

„A játék, az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.”

(Kosztolányi Dezső)

„A papírhajtogatáshoz hasonlóan a gyöngyfűzés is számos fejlesztő hatással rendelkezik. Egy-egy holmi megfűzése során a sikeren és örömön túl fejlődik a gyerek kézügyessége, eszközhasználata, gondolkodása, formaérzékenysége és arányérzéke. Az alkotó- és kreatív képességek, a színhasználat, a komponálási készség és a fantázia gazdagodik. Egy saját kezűleg készített kulcstartót, kabalát mindig szívesebben hord az ember, de nehezebben is válik meg attól.”„A gyöngyékszerekkel kiemelhetjük egyéniségünket, hansúlyosabbá tehetjük megjelenésünket. A dísztárgyakkal környezetünk válik egyedibbé. Ajándékként kedves meglepetést szerezhetünk egy-egy darabbal, különösen akkor, ha sikerül eltalálnunk az ajándékozott ízlését. De ne felejtsük el, hogy a legértékesebb az alkotás öröme.”

Az „Az íjász sport lehetőséget ad arra, hogy elszakadva a munkahelyi problémáktól kikapcsolódjunk, megszabaduljunk a stressztől, ellazuljunk és új energiával töltődjünk fel. Növeli a koncentrációképességet, jó társaságban kellemes és aktív szórakozást biztosít.” „Az íjászat lelkiállapot. Türelmet, nyugalmat és koncentrálást követel.”

„A legtöbb ember úgy vélekedik, hogy szívesen beköltöztetné a természetet a lakásába, s minél több természetes anyagból készült használati tárgy venné körül. Be kell látnunk, hogy lejárt a nylon zacskók ideje, amiket felváltanak a fonott kosarak. A különböző élettelen díszítési tárgyakat új, életet sugárzó vesszőből fonott, különböző méretű és alakú tárgyak cserélik le. Minél fontosabb szerepet tölt be életünkben a környezetvédelem, annál nagyobb jelentőséget kap a kézművesség is, ezen belül a kosárfonás, hiszen a természetből fakadnak.”* „A kosárfonás alapanyaga a fűzvessző, amelyet zöldvesszőből állítanak elő. A zöldvesszők táblákban nőnek. Termesztése dugványozással történik. A harmadik év után válik jó felhasználhatóvá, de 10-12 év után lesz nagyon jó minőségű.” „A vesszőt learatják, kévékbe kötik, majd a válogatás után eltávolítják az idegen anyagokat, és méret szerint osztályozzák. A legrövidebb 60 cm, a leghosszabb pedig 240 cm hosszú.” „A kosárfonás leggyakoribb termékei:

• kosarak:
  piaci, piknik, ruhás, mózeskosár, kandallókosár, cicáskosár;
• tartók:
  szennyestartó, kenyértartó, hulladéktartó, virágtartó, tartóedények;
• tálcák”**

A lószőrmunka az egyik legmélyebb gyökerekkel rendelkező műfaj. Azóta létezik, amióta az embernek kapcsolata van a lóval. Elsősorban praktikus célra használták, pl. seb összevarrására. Nincs pontos adat, hogy mióta készítenek ékszert belőle, mivel szerves anyag, és csak speciális körülmények között maradhat fenn. Három alaptechnikát használunk, amit 1 hét alatt el lehet magabiztosan sajátítani, később saját elképzelés alapján egyedi, különleges ékszereket lehet belőle készíteni. Megtanulni táborban a legjobb, mivel sok időt, türelmet igényel.

„A nemez ősi eredetű textil, amelyet hagyományosan birkagyapjúból víz segítségével gyúrással készítenek.”
„A nemez készítésének alapja egyes állatfajok szőrének az úgynevezett nemezelődésre vagy filcesedésre való hajlama. (birkagyapjú) Ezt a jelenséget használják fel a gyapjú vagy szőr speciális textillé alakítása során.”
Lúgos vagy savas kémhatású meleg víz és nyomkodás hatására a szőrszálak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, összeakaszkodnak. „Az elkészült nemezben alapos öblítés és szárítás után visszatérnek eredeti állapotukba, és erősen összekapaszkodva szinte eltéphetetlenné teszik a textilt. Ehhez a folyamathoz természetesen sok víz és a lúgos kémhatás eléréséhez lehetőleg házi főzésű, természetes anyagokat tartalmazó szappan szükséges.”

„A szövés módszerével a legegyszerűbb eszközökkel természetes növényi és állati eredetű anyagokból sátoranyagot, szőnyeget, ruházati textilt vagy egyéb háztartási eszközt (edényt, kosarat, kast, szakajtót, táskát) készíthetünk. Anyagai lehetnek:

• növényi eredetűek (gyapot, len, kender, juta);
• állati eredetűek (gyapjú, toll, kasmir stb.);
• ásványi eredetűek (azbeszt, arany, ezüst, réz stb.);
• mesterséges eredetűek - műszálak (nejlon, perlon, darlon stb.)”

„A szövés technikája többféle lehet: a legegyszerűbb a keret nélküli szövés. Keret nélküli technikánál a szövő borda, szádfa, szövőtábla néven ismert ősi szövőalkalmatossággal lehet egyszerűen övet, vékony csíkot szőni.” „Másfajta szövési technikával lehet szőni a néhány éve még majd minden parasztházban megtalálható szövőszéken.”